Beszámoló – Projektnapló a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. – HATÁRTALANUL PROGRAM a HAT/144/2021 pályázathoz
Kincskeresés Erdélyben – Kirándulás Erdély természeti és kulturális kincsei között
Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával
Felkészülés
Pályázatunkat 2021 októberében adtuk be azzal a céllal, hogy Erdély természeti és kulturális kincseit megtekinthessük, továbbá településünk Szany testvértelepülésén Gyergyóalfaluban látogatást tegyünk és az ottani iskolával megismerkedhessünk. A pályázat sikerességéről 2021. december első hetében kaptunk tájékoztatást.
Útinapló
Iskolánk 38 tanulója a Határtalanul pályázati Program keretében 5 felejthetetlen napot tölthetett Erdélyben 2022. június 27-től július 1-ig. Pályázatunk Kincskeresés Erdélyben – Kirándulás Erdély természeti és kulturális kincsei között címet kapta. A pályázaton elnyert összeg: 3.592.000 Ft
Utazásunk 1. napja
2022. június 27-én hajnali indulással több óra buszút után, határátlépést követően Kolozsváron álltunk meg. Itt megtekintettük a Szent Mihály plébániatemplomot ahol sok erdélyi országgyűlést tartottak és több fejedelmet is választottak. Elmondtunk egy imádságot, továbbá énekeltünk egy szép éneket. itt. A templom előtt álló Mátyás király monumentális lovasszobrának megtekintése után meghallgattuk a diákok kiselőadását Kolozsvárról, továbbá Benedek Elek: Erdélyi népmondák közül a kolozsvári bíró című mondát. A tanulók térképismeretét felhasználva kis térkép segítségével megkerestük a Főtérről nyíló egyik kis utcácskában Mátyás király szülőházát. Felelevenítettük Mátyás királyról ismereteinket egy totó segítségével. A buszon megismerkedtünk Szent László pénzének mondájával. Torockón a szállás elfoglalása után sétát tettünk a településen. Megtekintettük a hófehérre festett házakat. Megkerestük a történelmi Magyarország legrégebbi faházát (1668). A településről szóló szólás-mondáson elgondolkodtattuk a tanulókat, miszerint Torockón kétszer kel fel a nap. Tanulóinkat annyira foglalkoztatta ez az érdekesség, hogy hajnali órákban keltek, hogy mindkét napfelkeltét megtekinthessék. A szálláson megbeszéltük az adott napon látottakat, történteket.
Második nap
Torockót elhagyva buszból megtekintettük a Tordai-hasadékot közben felolvastuk a Tordai-hasadék mondáját. Meghallgattuk az egyik tanuló kiselőadását az erdélyi sóbányászatról. Ezek után megtekintettük a Tordai sóbányát. Kiselőadás formájában megismerkedtünk a szovátai Medve-tó legendájával és különleges jellemzőivel. Sétát tettünk a Medve-tó sétányon. A Medve-tó különlegessége, hogy a magas sótartalom miatt megőrzi a nap energiáit. Ez a világ legnagyobb heliotermikus tava. A tó partján megbeszéltük, hogy mit is jelent az, hogy valami heliotermikus. Az itteniek Erdély Holt-tengerének is nevezik a magas sótartalom miatt. Bucsinon átvágva érkeztünk meg szálláshelyünkre Borzontra. A szálláson közös vacsora után, egy másik magyarországi Határtalanul programon részt vevő diákcsoporttal ismerkedtünk meg a Paksi Bezerédj Általános Iskola 7.-es osztályával. Megosztották addigi élményeiket a mi tanulóinkkal és fordítva.
Harmadik nap
A délelőtt folyamán megismerkedtünk a gyergyóalfalusiSövér Elek Szakközépiskola 7. osztályosaival, akik bemutatták településüket, iskolájukat. A mi tanulóink is készültek egy kis beszámolóval településünkről és iskolánkról. Közösen énekeltünk, vetélkedtünk. Székelyföldön használatos szavakat kellett tanulóinknak kitalálni, ami többé-kevésbé sikerült is. A közös találkozót egy futballmérkőzés zárta, amin a szanyi fiatalok 2-0 arányban győzni tudtak. A délután folyamán látogatást tettünk a Gyilkos-tónál és a Békás-szorosnál. A tó partján meghallgattuk a diákok aktuális kiselőadásait, felolvastuk a Gyilkos-tó regéjét. Különböző matematikai feladatokkal gondolkodtattuk el a tanulókat (Milyen hosszú lehet a Békás-szoros, vagy milyen magas lehet az Oltárkő?). Megemlítettük az itt jellemző és különleges élővilágot is, hiszen van olyan növény pl. békási csűdfű és a pozsoritai hölgymál a világon csak itt található meg. Kép segítségével megpróbáltunk keresni egy-egy példányt belőlük.
Negyedik nap
Szállásunkat elhagyva Gyergyócsomafalván álltunk meg, ahol egyik diákunk nagymamájánál tettünk látogatást. Szűkös, de annál tartalmasabb beszélgetésben volt ott részünk. Megtapasztalhattuk a székely vendégszeretetet, hiszen kürtőskaláccsal és ……val kínált minket. A néni mesélt a székelyek életéről, nehézségeikről. Hangjából a reményt hallottuk ki, hogy egyszer még lesz nagy Magyarország.
Útunkat folytatva keresztény búcsújáróhelyünkre látogattunk Csíksomlyóra. A templom előtt meghallgattuk diákjaink kiselőadásait majd megtekinttettük a ferences kegytemplomot, imát mondtunk (melyet még az előkészítő órák egyikén írtunk) a Mária kegyszobor előtt. A templomban közösen elénekeltük a régi székely himnuszt (Ó én édes jó Istenem), mely diákjainknak kötelező tananyag ének-zene órán. A tervezett útvonalat kissé módosítva a székelykeresztúri Petőfi-körtefa helyett a Petőfi Sándor emlékművet koszorúztuk meg, Fehéregyháza és Héjjasfalva határában. Itt felelevenítettük Petőfi Sándorról tanultakat, elszavaltunk pár verset. Utunkat folytatva Segesvárra mentünk, ahol megtekintettük a város történelmi központját. A tanulók kiselőadásait itt is meghallgattuk. Segesváron rengeteg torony volt, amiből ma is kilenc látható. Külön tornya volt a csizmadiáknak, kovácsoknak, mészárosoknak és egyéb mesterembereknek. A népi mesterségeket felelevenítve egy pár kereső játékot játszottunk. A Diák-lépcső, melyen a szász diákok közlekedtek hajdanán még ma is megtekinthető. Egy tippjátékot játszunk a gyerekekkel, miszerint meg kellett tippelni a lépcsőfokok számát. Megkoszorúztuk egyházmegyénk védőszentjének Boldog Apor Vilmos püspök szülőházát, megemlékezve róla.
Ötödik nap – a hazautazás napja
A Dévai vár felújítása miatt sajnos a várat nem tudtuk megtekinteni. Helyette Vajdahunyad váránál tettünk látogatást. Déván látogatást tettünk Böjte Csaba atya által létrehozott Magyarok Nagyasszonya Kollégium árvaházában. Diákjaink szeretetcsomagokat adtak át az ottani gyerekeknek. Egy ott élő kislány idegenvezetést tartott nekünk, továbbá diákjaink különböző ajándéktárgyakat vásároltak az ott élő gyerekek munkáiból, ezzel is támogatva a Gyermekotthont. Hazafele útunk közben utolsó állomásként megkoszorúztuk és megemlékeztünk Aradon a 13 aradi vértanunkról. A helyszínen elénekeltük a „Jaj de búsan süt az őszi napsugára” kezdetű népdalt, felsoroltuk az aradi vértanúk neveit, továbbá egy imádságot mondtunk a lelki üdvükért.
Nagyon tartalmas 5 napot tölthettünk Erdélyben. Köszönjük Magyarország kormányának és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-nek a pályázati lehetőséget, a Győri Egyházmegye segítségét, az iskola támogatását, a sofőrök türelmét és hozzáértését, a kísérő tanárok (Nagy Imréné, Tóthné Molnár Bernadett igazgatónő, Gödri Dániel) szervező, tervező és lebonyolító munkáját ezen a több mint 2000 km-es kiránduláson.
